Látóképi peca a 4. behúzós placcon!

Péntek délután érkeztem meg a Látóképi-víztározó 4-es számú behúzós horgászhelyére, ahol egy szűk 48 órás horgászat várt rám. Az időjárás kellemes volt, a tó nyugodt arcát mutatta, én pedig bizakodva kezdtem el a felszerelések előkészítését.

A két fő fegyverem ezúttal két Sportex Competition CS5 360 cm-es, 3,25 librás bot volt, Shimano Ultegra 14000 XTD orsókkal párosítva. Főzsinórnak a PB Product Control Mono 0,25 mm-es monofil zsinórja, illetve a Shimano Technium ugyancsak 0,25mm zsinórja van feltekerve, amelyekben már számos alkalommal megbízhattam.

A két boton eltérő végszerelékeket alkalmaztam. Az egyik boton egy oldalklipszes ólomrendszer kapott helyet ólompasztával kiegészítve, míg előkének PB Product Ghost Butterfly fluorocarbonból kötött előkét használtam, 4-es méretű PB Product Curve horoggal.

A másik boton egy inline csúszóólmos szerelék dolgozott, amelyre PB Product Silk Wire fonott zsinórból kötött Blowback Rig került, szintén 4-es méretű Wide Circle horoggal.

Két különböző távolságban jelöltem ki a horgászhelyeimet. Az egyik körülbelül 90 méterre, a másik pedig 120-130 méteres távolságban helyezkedett el. A távolabbi helyre került a jobb oldali botom, amelyet a Q-Baits Hungary Gammarus bojlijával etettem. A horogra egy 24 mm-es Gammarus Wafter került. Az etetést némi magmixszel egészítettem ki, amely kukoricából, tigrismogyoróból, kendermagból és búzából állt.

A másik helyen a Q-Baits Hungary Rák-Szilva bojli kapta a főszerepet. Csalinak hol egy 20 mm-es Rák-Szilva bojlit kínáltam fel egy szilva-tintahal ízesítésű fluoro lila dumbell pop-uppal kikönnyítve, hol pedig dupla 20 mm-es bojlit.

Az első éjszaka viszonylag csendesen telt, de éjfél körül végre megtört a nyugalom. A Rák-Szilva bojlival felkínált etetésről, egy erőteljes húzós kapás törte meg a csendet. A fárasztás után egy 13 kilogrammos tőponty feküdt a merítőben. Remek kezdés volt, amely további eseménydús órákat sejtetett.

A hal után azonban hosszú csend következett. Szombat reggel ellenőriztem a távolabbi botomat, és ekkor tapasztaltam, hogy visszahozott csali erősen iszapszagú volt. Ebből arra következtettem, hogy a kiválasztott mederrész nem olyan kedvező, mint elsőre gondoltam. Nem ragaszkodtam mindenáron az eredeti tervhez, inkább változtattam.

Úgy döntöttem, hogy a behúzós horgászatot egy rövid pályás taktikával egészítem ki. A stégtől balra, a parttól mindössze 10-15 méterre találtam egy ígéretes területet, amelyet kisebb akadók tarkítottak. Az ilyen helyek gyakran rejtenek meglepetéseket, ezért bizalommal helyeztem át ide a gammarus bojlival csalizott szereléket.

Délután újabb kapás érkezett a Rák-Szilva bojlira, amely egy gyönyörű vaskos szájú kagyló faló tükör pontyot eredményezett.

Az igazi fordulat azonban az esti órákban következett be. A gammaruszos etetésről megérkezett az első hal, amely egyben a túra legnagyobb pontya is lett. A sötét tónusú, rendkívül szép testfelépítésű ponty 14,5 kilogrammot nyomott. Ez a hal önmagában emlékezetessé tette volna a horgászatot.

A történet azonban itt még nem ért véget. Éjfél körül újabb ponty jelentkezett ugyanerről az etetésről, majd, körülbelül fél kettő tájékán a harmadik hal is horogra került szintén a rövid pályáról. Az áthelyezett szerelék tehát látványosan felülmúlta az eredeti elképzelést.

A horgászat végére összesen öt pontyot sikerült fognom és ezek mindegyike 10 kiló felett volt. A fogások mellett azonban talán még fontosabb volt az a tanulság, amelyet ez a közel két nap adott. Sokszor a felismerés a döntő tényező, hogy időben realizáljuk, ha változtatni kell. A helykeresés, a meder folyamatos figyelése és a gyors alkalmazkodás ezúttal többet ért bármilyen előre elkészített tervnél.

Ez horgászat nem rekordokról szólt, hanem arról, hogy egy jól időzített döntés hogyan fordíthatja sikeressé a pecát. Az ilyen túrák miatt, és az ilyen csodás kilátásért érdemes újra és újra a vízpartra menni!

Németi Róbert
Q-Baits Hungary alapító, csapatvezető