Hétvégi horgászverseny tanulságos története

Amikor nem a terv szerint alakul…

A hétvége sokaknak a pihenésről szól – nekem azonban ez most inkább a kihívásról és a tanulásról szólt. A maradék szabadidőmet kihasználva kilátogattam a Kócos horgásztóra, hogy hivatalosan is elindítsam az idei versenyszezont egy hétvégi horgászverseny keretén belül. A fejemben már kész forgatókönyv volt: ott folytatom, ahol tavaly abbahagytam. Magabiztosan, eredményesen. Az élet – és persze a horgászat – azonban ritkán követi a terveinket.

Baráti társaság, verseny és egy kis egészséges rivalizálás

Már a helyhúzás előtt kialakult az a bizonyos hangulat: baráti társaság gyűlt össze, ahol az ugratás, a nevetés és a versenyszellem kéz a kézben jár. Ez az a közeg, amiért igazán érdemes kijárni – még akkor is, ha a halak épp nem együttműködőek.

A sorsolásnál egy „semleges” hely jutott nekem… ami elsőre nem tűnt rossznak. Egészen addig, amíg ki nem derült, hogy két rutinos, tapasztalt horgász közé kerültem. Ekkor már sejtettem: ez nem lesz egy könnyű menet.

Amikor semmi sem működik

A verseny eleje finoman szólva sem az elképzeléseim szerint alakult. Semmi nem akart működni. A kapások elmaradtak – vagy talán csak a halak nem kapták meg az „ebédidő” értesítést. Megpróbáltam mindent: csalit váltottam, szereléket finomítottam, taktikát módosítottam. Tipikus helyzet – amikor az ember érzi, hogy valami nincs rendben, de nem találja azonnal a megoldást. És mintha ez nem lett volna elég, az időjárás is „besegített”: légnyomás csökkenés 1019-ről 1017-re folyamatosan megforduló szél, hol napsütés, hol borongós idő Ezek mind olyan tényezők, amik jelentősen befolyásolják a halak viselkedését – és bizony a horgász idegeit is.

Az áttörés pillanata

A kitartás azonban néha meghozza a gyümölcsét és meghozza az áttörés pillanatát. Ezt az igazi fordulatot a Bait maker vajsavas csalija, gélje és a spray együttese hozta meg. Végre megtört a jég: sikerült megakasztanom egy gyönyörű, 9,18 kg-os pontyot. Az a pillanat, amikor a kapás után megindul a bot… mindenért kárpótol.

A Guru XS horog ismét bizonyított – tökéletesen akadt, stabilan tartotta a pikkelyest egészen a szákolásig. Ez a fogás végül a verseny második legnagyobb hala lett, ami külön öröm volt egy ilyen nehéz nap végén. És ha már meglepetések: a mellettem horgászó Karcsi bácsinak sikerült egy kisebb méretű csalival és 12-es Guru XS horoggal egy 8 kg feletti csukát is fogni. Igen, csukát – ami azért nem mindennapi „mellékfogás” egy ilyen versenyen.

Amit a vízpart tanít

Ez a verseny ismét bebizonyította, hogy a horgászat sokkal több, mint halfogás. Megtanít alkalmazkodni, türelmesnek lenni, újragondolni a stratégiát és elfogadni, hogy nem mindig mi irányítunk. És talán ami a legfontosabb: a sorsolás nem csak helyet jelent, hanem környezetet is. Hatalmas különbség, hogy kik ülnek mellettünk. Tapasztalt horgászok között sokkal nehezebb érvényesülni – de pont ez az, ami fejlődésre kényszerít.

Nem ez volt életem legeredményesebb versenye – de az egyik leghasznosabb biztosan. Mert minden egyes nehéz nap közelebb visz ahhoz, hogy jobb horgásszá váljunk. És végső soron ezért ülünk ki újra és újra a vízpartra.